Az adó története
A PtyiRádió először az ötvenes évek derekán szólalt meg amikor az
akkor még rövidnadrágos Stúdióvezető egy húszméteres cukorspár-
gával összekötött két fél cipőpasztásdobozt és megfeszített zsinegen
keresztül megindult a kezdetleges adatáramlás.
Ez volt a Pityipalkó Cipőpasztásdoboz Rádió, amin már mondatfoszlá-
nyok voltak felismerhetők. A minőség még messze volt a háj-fájtól.
A Pityipalesz Webradesz igazi technikai története ezután kezdődött,
amikor a jelenlegi főszerkesztő az első detektoros rágyióját építette.
A vevőkészülék alkatrészei: hámozott burgonya, beleállítva egy zsilett-
penge (ez a kondenzátor), vízcsap (a föld szerepét tölti be) és egy
lepukkant, háborús harckocsiból kiszerelt fejhallgató.
Ezen keresztül áramlott a mérhetetlen információ sokasága.
A fejlesztések nem álltak le, a Pityipalkó Konzorcium próbált lépést
tartani a hallatlan fejlődéssel. Néhány év múlva összeszerelésre került
a Pityipalesz Webradesz Stúdiójában (konyhaasztal, hokedli) az első
kristálydetektoros vevőkészülék. Ez már igazi világvevő volt, jött rajta
Vatikán Hangja mint az állat.
Ezután felgyorsultak az események. Mérföldkő volt az adó történetében
amikor a jelenkori főszerkesztő első lépéseit megtette a műsorszórás
irányába! Az első bródkásztingolás az ötvenes évek végére tehető,
amikor a Pityipalkó (akkor még csak)Rádió fejlesztője megalkotta
az első sugárzásra alkalmas berendezést. Hatósugara néhány méter
volt csupán.
A hallgatóság, akik még a szomszédos utcákból is átjöttek a csoda hal-
latára, lenyűgözve hallgatták ahogy a Pityipalesz Radesz bemondója a
már fent említett fejhallgatóba beszélve egy lefingottt Szímensz
világvevő készülék piköp bemenetén keresztül felkonferálta az első
önálló műsorszámot.
A hír futótűzként terjedt a környéken
"- Van egy csávó, aki bele tud beszélni a rádióba!"
(Folytatjuk.)